Gyártásautomatizálás a gyakorlatban címmel tartottunk előadássorozatot a BME-n

 

A BME IIT tanszék a Gammával karöltve, „Gyártásautomatizálás a gyakorlatban” címmel, egy új, szabadon választható tantárgyat hirdetett meg idén, a tavaszi félévre. Az egyetem részéről Dr. Kiss Bálint, egyetemi docens, az IIT tanszékvezetője nyitottan fogadta kezdeményezésünket, miszerint a Gamma szakemberei – az iparban szerzett tapasztalataikra építve – örömmel vállalkoznak az Ipar 4.0 gyűjtőfogalmába tartozó modern technológiák ismertetésére, mégpedig kiemelten gyakorlatközpontú előadások formájában.
 
A tanszékvezető által megfogalmazott sarokpontokra támaszkodva témafelelős kollégánk elkészítette a 14 alkalomból álló előadássorozat témavázlatát, majd a tanszék támogatásának köszönhetően, a kari tanács döntése értelmében a tantárgy bekerült a szabadon választható tantárgyak jegyzékébe.
 
Neptum
 
Az egyetem oktatóinak az volt a kérése,, hogy az előadások közvetlenül a Gammások munkájához kötődő, személyes szakmai élményekre és feladatokra épüljenek, nem kendőzve a napi ipari gyakorlat során felmerülő nehézségeket sem. Az oktatást mintegy 30 főre, kis teremben tartható előadásnak hirdették meg, és mivel egy most bevezetett, új tantárgyról van szó, nagyon jó eredménynek könyvelhetjük el, hogy 24 egyetemista jelentkezett is rá.
 
hallgatok elodason
 
A Gammás előadások a konkrét szakmai anyagrészek bemutatása mellett, kiemelten foglalkoztak az ipari automatizálás szakkifejezéseinek áttekintésével, valamint a szakterület műveléséhez szükséges szemlélet és problémamegoldó hozzáállás közvetítésével. Ennek megfelelően, az előadók az elméleti alapot nyújtó háttéranyag bemutatása mellett, túlnyomórészt saját Gammás tapasztalataikra támaszkodva, a Gammás munkákat esettanulmányként bemutatva állították össze a tananyagot. Ezzel az volt a céljuk, hogy egyrészt az érintettek számára a szakdolgozati téma kiválasztásához nyújtsanak támpontot, másrészt orientációval szolgáljanak egy vonzó mérnöki szakterület felfedezéséhez.
 
A kreditpont és osztályzat megszerzésének, így a tárgy elvégzésének feltételeként, 5 felajánlott témából kellett a hallgatóknak egyet kiválasztani és házi feladat formájában kidolgozni, valamint egy 20 esszékérdést tartalmazó zárthelyi dolgozatot is sikerrel meg kellett oldaniuk. Valamennyi előadónk 2-2 esszékérdést írt a teszthez, majd a kész dolgozatokat is ők értékelték, kérdésenként 0-3-ig terjedő pontszámmal. A számonkérés alaposságát igazolja, hogy a két részeredményből adódó végleges érdemjegyek messze nem könnyedén megszerezhető jeles eredmények voltak, hanem nagyrészt hármas és ötös között mozogtak.
 
Az előadók valamennyien nagy megtiszteltetésként élték meg, hogy egyetemen adhattak elő. Bár többen középiskolásokat támogattak már, egyetemen előadást tartani, annak színvonalát és koncepcióját tekintve is, teljesen más. Beszélgetéseink során minden előadó elmondta, hogy sokat készült az előadásokra, melynek kialakításához az anyag összeállításában segítő, közvetlen kollégáktól is támogatást kapott. Ahogy az egyik előadó kiemelte, más a gyakorlati alkalmazás és más azt elméleti háttérből kiindulva, szabatosan elmondani. Ezért valamennyien nagyon sokat tanulmányozták az internetet és/vagy szakkönyveket. Többen mondták, hogy fontos az előadás „ütős” felépítése: ajánlott az elején lendületesen, akár egy személyes élménnyel is kezdeni, majd a közepére időzítsük a fontos tartalmat, és végül nagyon sokat tud dobni az előadáson egy frappáns lezárás.
A kollégák ugyanakkor kiemelték az előadás alapoktól történő felépítésének a fontosságát. A tapasztalatok szerint semmit sem szabad magától értetődőnek tekinteni, lépésről lépesre, alaposan kell felépíteni az előadást. Ennek jegyében az elsők között előadó kolléga egy gyorsan felskiccelt ábra mellett arról beszélt, hogy mi is a gyár. Oktatóink egybehangzóan azt mondták, az előadás struktúráját végül sikerült jól felépíteni, legfeljebb súlypontokon változtatnának következő alkalommal, vagy újabb esettanulmányokkal aktualizálnák a prezentációt.
 
Csaba
 
A felkészülés kapcsán sokan elmondták, hogy egy mozgalmas munkanapot követően inkább az esti órák az alkalmasak a kutató munkára és a nagyobb fokú elmélyülésre. Annyira bele lehet viszont feledkezni az anyaggyűjtésbe, hogy az első áttekintés alkalmával még nagyon nehéz megítélni, hogy a sok fontosnak tartott anyagból, mennyi is fér bele másfél órába. Végül az alapos felkészülésnek köszönhetően, valamennyien könnyedén ki tudták tölteni a másfél órás időkeretet, sőt még biztonsági tartalékokkal is készültek. Erre szükség is volt, hiszen – ahogy mondták – menet közben kicsit átrendeződnek a gondolatok. Az érdeklődésre, kérdésekre való tekintettel, vagy ahogy már fogytán az idő, kicsit át kell strukturálni az előadást, mert a legfontosabb pontokat semmi esetre sem szabad kihagyni. Előadóink annak érdekében, hogy igazán vonzó tematikát állítsanak össze, igyekeztek visszaemlékezni arra, hogy annak idején, végzős egyetemistaként, őket mi érdekelte volna. Több oktatónk arról is beszámolt, hogy végül olyan sok anyag gyűlt össze, hogy akár egy egész tantárgyat fel lehetett volna építeni belőle, és végül olyan érzésük támadt, hogy másfél óra szinte még ízelítőnek is kevés.
 
Előadónak lenni nem könnyű. A kollégák nagy többsége azonban elmondta, hogy jól érezte magát a szerepében, és szívesen szerepel közönség előtt. Természetesen közvetlenül az előadás előtt mindenki izgult, ami azonban, ahogy belelendült a témába, elmúlt. Egy fiatal kollégánk elmondta, hogy ő leginkább a kötekedő, saját tudását fitogtató hallgatóktól tartott. Ilyenek azonban szerencsére nem voltak. Természetesen azt sem lehet elvárni, hogy csupa elragadtatott tekintetű, lelkes egyetemista üljön be az előadásokra hétről hétre, ennek ellenére minden csoportban voltak nagyon érdeklődő, nyitott fiatalok. Úgy tűnik, maguk a hallgatók is gyakorlatias megközelítésre készültek, felcsillanó szempárokat ugyanis elsősorban az elméleti háttérismereteket közlő rész után, – mikor már rátértek a gyakorlati programozási részre – lehetett látni.
Az utolsó előadónk elmesélte, hogy mire ő sorra került, addigra a sikeres ZH-írás után alaposan megcsappant a jelenlét. Csak hárman jöttek el az előadásra, ők viszont annál lelkesebben vettek részt. Egy nagyon oldott, jó hangulatú eszmecsere zajlott az órán, ahol a Gammás példák alapján a kisszámú hallgatóság érzékelhette, hogy a hibák azért nagyon alattomosak, mert soha nem ott lépnek fel, ahol számítanánk rá. 🙂
 
Általánosan többen mondták, hogy jó érzés volt az előadás végén tapsot kapni, illetve az óra folyamán nem csupán a mobiltelefonjukat elmélyülten nyomkodó arctalan alakok előtt magyarázni. A magyarázatok didaktikája azonban nem magától értetődő. Kérték az egyetemi szakemberek, hogy minél több ábrát, képet, sőt mozgó képet használjanak az oktatók az előadásuk során, hogy változatos és sokszínű legyen az óra felépítése. Ezzel a Gammás előadók azonosultak is, sőt az említett vizualizációs eszközökön kívül Scada virtuális géppel készültek, ill. egy kollégánk a FANUC ROBOGUIDE robotszimulátor – 30 napos próbaverziót is felajánlotta a hallgatóknak, melynek jó is volt a fogadtatása.
Egy kolléga elmesélte, hogy a videón bemutatott megvadult robotok látványa nagyon plasztikusan rá tud világítani arra, hogy miért is fontos a biztonságtechnika, míg a szabványok száraz ismertetése – egészen addig, míg azokat nem kell napi szinten alkalmazni – senkit nem ragad magával.
 
Ezúton köszönjük az egyetem szakembereinek, Dr. Kiss Bálintnak, ill. Kovács Gábor tanársegéd úrnak a módszertani támogatást, az elismerő visszajelzéseket, ill. az építő jó tanácsokat. Kollégánkat idézve, aki nemes egyszerűséggel azt írta a kérdőív egy kérdésére németországi kiküldetéséből, hogy „jól akartunk csinálni”, úgy gondolom, hogy ez nem csak az ő témájukra igaz, hanem valamennyi előadó törekvésére. Bízunk benne, hogy jövőre is bemutathatjuk Gammás megoldásainkat a BME katedráján. Addig is, a Gammás belső oktatássorozaton erősítjük oktatói vénánkat. 🙂
 

eloadok

Előadóink balról jobbra első sor: Nagy László, Lencse Tamás, Haraszti Róbert, hátsó sor: Szabolcs Márton, Szőke Máté, Völgyi Levente, Wilhelm Csaba, Tánczos Ádám. A kép készítésekor Lőrincz Máté és Papp Áron nem voltak jelen.